Legelső emlékem egy erdőhöz fűződik… A Fekete-erdőhöz, azt hiszem… Kicsi voltam, még kölyök. (inkább egyes szám első személyben írok)

Futottam. Felemelő, csodálatos érzés volt. Bundámon csak úgy siklott a szél és a napfény… Megpillantottam apám, és odafutottam hozzá.

-       Valami baj van, vagy…?- kérdezte eltűnődve egy pillanatra, a még mindig mozgó lábaimra nézve.

-       Mi? Ja, csak szeretek futni…

Beszélgetni kezdtünk (olyan dolgokról, mint a házasság, futás, eső és időjárás, emberek, meg ilyesmikről).

-       Jó ez így, Apa? Miért nem menhelyen élünk, úgy, mint más kutyák?- kérdeztem sokadszorra, és szomorúan néztem apámra.

-       Kislányom, ezt ezerszer megbeszéltük már…- mondta türelmesen

-       Jó, de… De sokkal könnyebb lenne mindenkinek…

-       Könnyebb? Mindenkinek?- nézett olyan „okosabb vagyok, ezért lenézlek, de azért szeretlek” stílusban, de én folytattam.

-       I-igen! Ingyen kapnánk ételt, jó dolgunk lenne…

-       lehet, hogy jobban menne ott az életünk… De az is lehet, hogy épp a végéhez érkezne…- nem értettem… nem értettem, és tudni akartam, miért.

-       Majd megérted, ha nagyobb leszel- mondta mosolyogva- Menjünk a barlangba! Anyád biztosan vár már…

Elindultunk a barlangba.  Apának igaza volt, Anya tényleg várt már. 

-       Na, csakhogy megjöttetek! Már azon gondolkoztam, hogy utánatok megyek! 

-       Entin, tudhatnád már, hogy én rendesen vigyázok a kölyökre!- mondta Apa, amikor beértünk a ,,lakásba"

-       Nem vagyok kölyök és nem kell vigyázni rám! 

-       Hát, ha úgy vigyázol rá mint a múltkor, akkor nem, nem tudom!- folytatta Anya, ügyet sem vetve a megjegyzésemre.

-      Jaj, Entin, az csak egy véletlen baleset volt, felejtsd már el!- forgatta a szemét Apa.

-      Nem, Val, nem fogom elfelejteni! Az a ,,baleset" akár veszélyes is lehetett volna, de nem, te akkor is meg akartad mutatni a kölyöknek, hogy milyen ,,kedvesek" az emberek!- mondta Anya

Engem tényleg egy kicsit sem érdekel, hogy mivel állnak elő (már megint) egymás ellen. Tényleg.

-      Apa!- szóltam oda, kifelemenet- Későb... majd esetleg megtanítasz úszni?

Anya és Apa nagyot néztek. Apa már épp tátotta a száját, de anya megelőzte.

-      Tessék! Ezis csak a Te hibád lehet!

-      Mármint mi?- kérdezte Apa értetlen fejjel.

-      Az, hogy a k...-kezdte, de megakadt- Mármint gyerek vízbe akar fulladni...

- Ööö... Eszemben sincs megfulladni, csak meg szeretnék tanulni úszni.- mondtam gyorsan, mentegetőzve.

Apa beleegyezett, de azt mondta, hogy majd csak később, úgyhogy gondoltam felmegyek a közeli nagy dombra...

To be continued...

Oldal: Élettörténetem- Kiskutya hatalmas célokkal
En mi mundo!- Csak egy kutya élete a sok közül - © 2008 - 2024 - enmimundo.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat